Vasanti

1985-ben Guru kegyelmének köszönhetően én lehettem az első tanítvány, aki átúszta a La Manche csatornát. (Egy másik tanítvány is megcsinálta ezt egy nappal később, és sokkal gyorsabban, mint én, de az őt kísérő hajó kapitánya egy napot várni akart a még kedvezőbb időjárásra.)

Ez egy nagyon-nagyon különleges tapasztalat volt, érezhettem oly sok tanítvány külső és belső segítségét, és egységét velem. Ezen túlmenően elmondták, hogy Guru otthon ült és szinte végig az úszásomra meditált, és információkat próbált szerezni arról, hogy hogyan haladok.

Rendkívül könnyű úszással áldottak meg. Amikor reggel 7 órakor a Shakespeare parton a Csatorna vizébe léptem, mondták, hogy áradt belőlem a magabiztosság, hogy meg tudom csinálni.

6 órás úszás után, amikor mindkét oldali partot lehetett látni, erősen meg voltam győződve arról, hogy a belső világban én ezt már megtettem, és már csak a külső teljesítés van hátra.

Többnyire úgy éreztem, hogy a belső öröm és áldás hullámai visznek.

10 óra úszás után feltámadt az ellenáramlás és lassan besötétedett. Korábban el sem tudtam képzelni, hogy sötétben is lehet úszni. Sohasem mertem volna éjjel bemenni a koromfekete, ismeretlen vízbe. De most, hogy fokozatosan sötétedett, rendkívüli biztonságot éreztem.

Minden alkalommal, amikor levegőt vettem, élveztem felettem a csillagos eget. Amikor pedig lefelé néztem a fekete vízbe – ahol korábban a napsugarak táncában gyönyörködtem – ismét ragyogó fényeket kezdtem látni. A sötétség kellős közepén megjelent Guru arca, az „Ő” Transzcendentális képével.

A váratlanul jelentkező erős ellenáramlás miatt még 5 órát kellett úsznom, de ezt egyáltalán nem bántam. Ezeket az órákat a Transzcendentál világosságában, Guru végtelen tudatának fényében és gyönyörében úszva töltöttem, és ez közvetlenül előttem volt, mint egy mindent túlszárnyaló cél.

Vasanti (Heidelberg)

Következő történet