Suhriday

1984 karácsonyának napján Kailash hívott telefonon. Karácsonyi úton volt Guruval és számos tanítvánnyal, köztük a bátyámmal, Andrew-val. Kailash azt mondta, hogy a bátyám egy autóbalesetben súlyosan megsérült, és a fejének bal oldala nagy ütést kapott. Kailash még azt is mondta, hogy a család egy tagjának sürgősen ide kell utaznia, mert a bátyám életveszélyben van. Hozzátette, hogy minden a bátyám lelkének fogékonyságától függ.

Miután elmondtam a szüleimnek ezt a karácsonyi meglepetést, felültem a legközelebbi madridi gépre. Amikor megérkeztem, először arra a helyre mentem, ahol Guru éppen programot tartott. Guru a tanítványok egy nagyobb csoportjával meditált, kezében egy fehér virágot tartva. A meditáció után a virágot nekem adta azzal, hogy tegyem a bátyám feje mellé, mert gyógyító erő van benne.

Guru elmondta, hogy a bátyám lelke eljött hozzá engedélyt kérni, hogy a testét elhagyja. A lélek félt attól, hogy egy béna testben maradjon. Guru biztosította a lelket arról, hogy a bátyám fel fog épülni, és újra boldog ember lesz, így hát meggyőzte a lelket, hogy maradjon.

Másnap a kórházban az idegosztály vezetője elmagyarázta az esetet és ellenőrizte a bátyám állapotát. Számos csonttörés és nyílt seb mellett egy a röntgenen tisztán látható agysérülése is volt. A koponyán belüli agyduzzanat elnyomta a fontos központok működését és ez eszméletvesztést okozott. A bátyám mély kómában volt, nem tudott válaszolni, ha szólították vagy ha megérintették, de még arra sem, ha tűvel megszúrták.

Guruval ellentétben a doktor nem tudott sok jót mondani a bátyám jövőjével kapcsolatban. Minden jel arra mutatott, hogy a bátyám soha nem nyeri vissza az eszméletét, vagy ha igen, valószínűleg károsodott lesz.

Nem sokkal ez után Guru bejött a kórházba, és belépett a bátyám intenzív osztályon lévő szobájába. Csak néhány ápolónővér, Guru és én voltunk itt. Guru a bátyám ágyánál állt és a Supreme-ot hívta. A bátyám a mély kómája ellenére felült az ágyán és énekelni kezdett. Tisztán, hangosan és csodálatos hangon a "pranam" szót énekelte körülbelül öt percen át. Az ápolónővérek sokkot kaptak és az ágy köré gyűltek, spanyolul ismételték, hogy énekel. Örömöt éreztem, és tudtam, hogy Guru mindent tökéletesen az ellenőrzése alatt tart.

Egy hét múlva a bátyám kinyitotta a szemét, és fokozatosan kezdte visszanyerni az érzékelését. Néhány hónapon belül már annyira felépült, hogy a kórházat is elhagyhatta. Guru ezután spirituális nevet adott neki – Mrittunjoy – ami azt jelenti "Istenkereső, akinek a törekvés-ereje legyőzte a tudatlanság-halál erőt".

Sem a bátyám, sem én nem tudtuk, mit jelentett a "pranam" szó. Guru magyarázta el, hogy Mrittunjoy lelke felismerte a Supreme-ot Guruban, amikor az ágyánál állt, és énekelte "pranam", ami azt jelenti "Meghajlok előtted – I bow to Thee".

Suhriday (Athén)

Következő történet