Lustaság

Szvámi Vivékánanda egy nagy spirituális alak volt, és körülbelül egy évszázaddal ezelőtt élt. Egyszer így szólt a tanítványaihoz:

- Lusta emberek vagytok! Előbb meg fogjátok valósítani Istent, ha elmentek focizni, mintha a Bhagavad Gítát olvasnátok. Menjetek focizni!

A tanítványai olyan fásultak voltak. Egyre csak Istenről beszéltek, de nem tettek semmit. Egy tapodtat sem akartak mozdulni.

Aktívnak és dinamikusnak kell lennünk, belsőleg épp-úgy, mint külsőleg. Mindannyian imádkoztunk már Istenhez, hogy teljesítse bizonyos vágyunkat. Nem bűn jó dolgokat kérni: "Isten, adj nekem békét, adj örömöt, adj szeretetet." Azután mondhatod: "Isten, rajtad áll, hogy ezeket a dolgokat ma adod meg, vagy holnap, tíz nap vagy húsz év múlva." Isten örülni fog, hogy békét kérsz Tőle. Azután eljön a nap, amikor nagyon nagy menyiségben lesz békéd, szereteted, fényed. Akkor majd így szólhatsz Istenhez: "Adj nekem, amit csak akarsz. Tégy az életemmel, amit csak akarsz."

Imád és meditációd segítségével leszel képes eggyé válni Isten Akaratával. Ha nem imádkozol és meditálsz, egyszerűen fásult leszel. A tétlenség örömeiben fogsz fetrengeni, és azt mondod: "Ó, Isten majd megtesz nekem mindent." Miért kellene Istennek bármit is tennie a lusta keresőkért? Választanod kell, hogy a fényt akarod-e, vagy a sötétséget.

Következő oldal