Minőség és nem mennyiség

Narada nagy énekes volt, és Visnu odaadó híve. Egyszer nagyon gőgössé vált, hogy ő Visnu legkedvesebb híve. Visnu le akarta törni a büszkeségét, ezért egy nap így szólt Naradához:

- Azt akarom, hogy menj ki a világba, és látogasd meg a legkedvesebb tanítványomat a Földön.

Narada mesterének hangosan ugyan nem mondhatta ki, de magában ezt gondolta: "A Földön a legkedvesebb tanítványodat? Ki az? Ki lehet nálam kedvesebb számodra?"

- Egy bizonyos faluban él egy ember, aki földműves - folytatta Visnu. Ez a földműves nagyon odaadó irántam. Azt akarom, hogy látogasd meg.

Narada elment a földműves házába és ott töltött néhány napot. A földművesnek nagy családja volt, sok gyereke és unokája. Hatalmas felelősség nehezedett a vállára, de reggel, mielőtt kiment a földjére dolgozni, háromszor nagyon lélekteljesen kimondta Visnu nevét. Narada kiment vele a földekre, és látta, hogy délben megint háromszor lélekteljesen kimondja Visnu nevét. Amikor hazatért, háromszor újra elismételte Visnu nevét, és azután belefogott házkörüli teendőibe. Narada két vagy három napig figyelte a földműves spiritualitását és napi meditációját, azután visszatért Visnuhoz, és így szólt:

- Hogy mondhatod, hogy ez a földműves a legkedvesebb tanítványod? Csak háromszor ismétli a nevedet reggel, háromszor délben és háromszor este. Én ezerszer és ezerszer elismétlem a nevedet napközben, és már oly sok éve teszem ezt. Hány éve imádkozom hozzád, meditálok rád és ismétlem a nevedet, hogy ösztönözzem az embereket!

- Csodálatos, Narada - felelt Visnu. - Most szomjas vagyok. Kérlek, hozz nekem egy pohár vizet a közeli tóból.

Narada elment, hogy vizet hozzon Visnunak, de ott a tóban meglátott egy gyönyörű lányt úszni. Beleszeretett a lányba és elfelejtett vizet vinni a mesterének. Feleségül vette a lányt és új életet kezdett. Született néhány gyerekük, és sok év eltelt. Azután éhínség tört ki azon a vidéken, ahol Narada élt, és meghalt az összes gyereke és a felesége is. Hogy szenvedéseit enyhítse, elkezdett sírni:

- Ó Visnu, ments meg!

Visnu odajött hozzá és így szólt:

- Hol van a pohár vizem?

Azzal visszahozta őt a valóságba.

- Vizet hozni nekem, csak egy apró dolog - kezdte Visnu. - De a tudatlanság és az illúzió világában elvesztetted minden odaadásodat, minden törekvésedet, minden spiritualitásodat, mindent. Most nézd meg ezt a földművest. Olyan nagy családja van. Mindennap súlyos kötelezettségeknek kell eleget tennie, de még így is talál rá időt, hogy gondoljon rám, hogy meditáljon rám. Azt a munkát adtam neki, hogy művelje a földet. Azt a felelősséget bíztam rá, hogy tartsa el a családját. Teljesíti családi kötelezettségeit, és mégis talál rá időt, hogy gondoljon rám és meditáljon rám. De amikor téged bíztalak meg valami feladattal, te azonnal elfeledkeztél rólam.

Vannak emberek, akik arra panaszkodnak, hogy nincs idejük meditálni, mert olyan keményen dolgoznak. Csak áltatják magukat. Ha igazán keményen dolgozol, istenien és emelkedetten, akkor Isten fog neked időt adni. És ha a legnagyobb odaadással dolgozol, akkor ebben az odaadó szolgálatban megkapod a meditáció jótékony hatását. Ebből a történetből rájövünk, hogy nem az a fontos, hogy hány órát meditálunk, hanem az, hogy milyen lélekteljesen meditálunk. Azt kell mondanom, hogy ha a kereső igazán erősen törekszik, ha Isten az első az életében, akkor könnyen tudja úgy alakítani az életét, hogy legyen ideje meditálni. A belső törekvésnek végtelenül nagyobb ereje van, mint a külső akadályoknak. Ha használod belső erődet, akkor a körülményeknek meg kell hajolniuk a törekvés előtt. A külső akadályok könnyen legyőzhetők, mert a belső élet a végtelen Erő élő kifejeződése.

Nem elég, nem elég, Ha a spirituális leckét Pusztán könyvekből És filozófusoktól tanulod. Rendszeres gyakorlattá kell alakítani. Eredeti formájában kell élni. Sri Chinmoy

Következő oldal