Forrásművészet

1974. november 19-én Sri Chinmoy épp szállodai szobájában volt Kanadában, Ottawában. Kinn szemerkélt az eső és hideg volt. De belülről az a parancs érkezett, hogy ki kell menni rajzpapírt és krétát venni. Sri Chinmoy tehát elindult, vett pár alapvető rajzfelszerelést, és visszatért a szobájába. Azután nekiállt, és rajzolt egy gyönyörű rózsát. Így kezdődött nagy jelentőségű utazása a művészet világában.

Sri Chinmoy elmerült újonnan felfedezett feladatában, és New York-i otthonában gyakran egész éjszakákon át festett. Szívesen használt színes akrilfestéket, valamint tengeri szivacsot és különféle méretű és formájú ecseteket. Időnként az ujjaival vitte fel a festéket a papírra.

1975. október 3-ára Sri Chinmoy elkészült 100 000 festménnyel, és ugyanazon év november 16-án újabb egyéni csúcsot állított fel, mikor 24 óra leforgása alatt 16 031 képet fejezett be.

1976. április 29-én Sri Chinmoy megfestett egy 8,2 m hosszú és 3,6 m széles vásznat. A festménynek a "legnagyobbnál is nagyobb” címet adta. Henry Geldzahler, a New York-i Metropolitan Múzeum XX. századi művészeti gyűjteményének igazgatója a képet látva így álmélkodott: "Bámulatos! Egy egész univerzum összetömörítve."

Sri Chinmoy mostanáig több mint 150 000 képet festett, melyek világszerte számos helyen kerültek kiállításra. 2005 májusában a párizsi Louvre-ben voltak kiállítva Sri Chinmoy válogatott alkotásai. Jelentős kiállításokra került sor ezen kívül az ENSZ New York-i székházában, az UNESCO párizsi székházában, Washingtonban az Egyesült Államok Szenátusának Épületében, az Ausztrál Parlamentben, Canberrában, az ottawai Nemzeti Galériában, a londoni Mall Galériában és az edinburghi Brit Nemzetközösségi Intézetben.

Gorbacsov elnök lelkesülten ír Sri Chinmoy műalkotásairól: "Festményei, melyek tele vannak élettel és fénnyel bámulatos benyomást tettek rám és Raisza Maximovnára. Alkotásai ösztönző erejűek, és ugyanakkor segítik az emberiség lelki megújhodásának nemes ügyét."

Sri Chinmoy azt reméli, hogy képei arra ösztönzik majd az embereket, hogy megálljanak egy pillanatra mozgalmas életükben, és gyönyörködjenek a belső élet szépségében és gazdagságában.