Debreceni kiállítás

vészabónoémi megnyitóbeszéde

1931-ben megszületett egy kisfiú egy kelet-bengáli faluban. Még tizenéves, amikor felismeri lelke ragyogását. Ő az ember fia, de Isten követeként hosszú út vár rá. Hamar eljut az „értől az óceánig”, hiszen szíve végtelenül tiszta és nyitott. Ő a szeretet hírnöke a földön.

Megdöbbentőek írásai, festményei és a sport területén elért teljesítménye. Próféta – aki e kornak Prométheuszaként a békét hozza el az embereknek.

Olyan, mint egy híd – aki közvetít, összeköt ég és föld között, és segít megtalálni a Fény felé vezető ösvényt, a saját lelkünk felé vezető utat.

Nem bonyolult taktikákkal, varázslatokkal, homályos magyarázatokkal, hanem tiszta, emberi szóval, halk, szelíd muzsikával, mosollyal, örömteli szívvel.

Azt hirdeti: „Légy boldog!” És valóban kezünkbe vehetjük sorsunkat, csak tisztára kell mosni lelkünket, hogy ott fölragyogjon a Fény, a Szeretet, amely maga Isten.

Annyi szépség van ezen a világon, és ha az emberek nem látják – arról nem a Szépség tehet!

Olyan jó örülni a hajnalnak, a fáknak, az ég színének, a virágok illatának, a másik ember mosolyának, a madaraknak, a télnek, a nyárnak … és lassan rájön az ember, hogy minden, ami körülveszi: Csoda. És olyan boldogság naponta érezni, megköszönni és várni és tudni, hogy új és új csodák jönnek. Ahogy kisüt a Nap és simogatja a világot melegével, a belső Fény is így öleli és ragyogtatja lelkünket.

Belül, magunkban kell meglelni a Békét, mert az növekszik és árad mindenfelé! Hiszen jól tudjuk, a szeretet a legjobb „üzleti” befektetés: minél többet adunk és „pazarolunk” belőle, annál több lesz nekünk. „Csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem!” Lelkesedjünk hát az életért, a jövőért, és a nevetésért! Csak így érdemes!

Isten nem szomorkodni teremtette az embert, hanem ujjongani, küzdeni, alkotni, futni … és Sri Chinmoy futásában az Istennek kedve telik! És az embernek is kedve telik, mert életével, hitével és alkotásaival szeretetet, szépséget és áradó boldogságot hirdet.

Tele van a világ a szépség koldusaival, a szeretet koldusaival, akik éhezik, szomjúhozzák a jót. Remélem, eljut majd egyszer mindenkihez az Ige.

Tennünk kell érte!

A hit ajándék, a szeretet ajándék, fogadjuk olyan boldog természetességgel, miként Chinmoy teszi! Ez az ember életét, lelkét tárja ki előttünk, utat mutat a sötétben tapogatózónak, gyertyát gyújt mindenkinek a ködben.

Kövessük!

Festményei elbűvöltek.

József Attila írja a Dunánál című versében: „Verset írunk, ők fogják ceruzámat, és érzem őket és emlékezem.”

Sri Chinmoy az „ecset”. Egy felsőbbrendű hatalom üzen rajta keresztül. Festményei lenyomatok: Lélek-pillanatok, álom-ábrázolások, csillagképek.

Néha úgy látom: testem szövetei, aztán meg elém fut a Világmindenség, máskor meg égi rétek bukkannak szemem elé, majd tánc, virágok, lángok, madarak, folyók … de minden a Fény felé lebeg.

És ha én látom a Tejutat, az azért van, mert az én lelkemben létezik! Minden Egy! A tüdőm cserjéi és a földet átszelő folyók. Minden Egy!

Minden festménye lélekvidító. Szomorú embereknél használhatnák, mint színterápiát, mert ha látom őket, jó kedvre derít.

Ő ötvözi a világ művészetét. Úgy fest, mint egy gyerek, vagy mint profi művészember!? Energiamezőket ábrázol, mint a mágnes, ha összegyűjti a körülötte levő vasreszeléket. Ő a Mágnes!

Van Gogh azt mondta: „Meg kéne tanulnunk a világ összes nyelvén hallgatni!” Sri Chinmoy festményei szavak nélkül is elmondják üzenetüket, lélekmadarai (mint imazászlók) elviszik szerteföldre a békességet, szépséget, csöndet. Gyermeki léte a legáhítottabb állapot. Alázatos szolgálata ragyog, s ez a ragyogás megfényesíti szívünket, ha látjuk. Művészete érzelmeket közvetít, mind zenéjében, mind festményeiben jószívű boldogságok váltakoznak szeretettel és békességes csönddel. Furcsa, - s itt e földön talán szokatlan - ritmusok, de ha megtanuljuk kottázni lélek-zenéjét, - Boldogság a jutalma! És a szépség a jutalma meg egy boldog élettel több!

Kívánom, hogy hallják meg legbelül ezt a muzsikát, nyissák ki a szívüket és fogadják a Fényt!

Amikor Sri Chinmoy zenéjét hallgattam, festményeit nézegettem, valami furcsa, lebegő jó érzés járt át. Könnyűnek éreztem magam és boldog jók öleltek.

Kívánom a Mesternek a legfényesebbet, a legtisztábbat, a legboldogabbat és Önöknek az Ő Békességét, Szeretetét.