A meditáció működik

Ashrita nem csak a napi életében alkalmazza, hanem a Guinness rekordok megdöntésében is.

Ashrita nem csak a napi életében alkalmazza, hanem a Guinness rekordok megdöntésében is.

Ashrita története:

A múlt vasárnap éppen a férfi Angol Nyílt Golfbajnokságot néztem a TV-ben és a tudósítók egy fenomenálisan érdekes jelenségre mutattak rá. Azt mondták, ahhoz, hogy egy játékos jól tudjon golfozni, uralnia kell az érzéseit. Rámutattak, hogy nagyon sok játékos brilliánsan golfozik csütörtökön, pénteken és szombaton, de vasárnap, amikor felszökik az adrenalin-szintjük és közel kerülnek a torna megnyerésének lehetőséghez, kiesnek a ritmusból. Már abban az esetben is számolniuk kell adrenalin-kibocsátásuk következményeivel, amikor kiválasztják, hogy melyik ütőt célszerűbb használniuk egy adott lövés elvégzéséhez. Azonnal az ugrott be, hogy ezeknek a golfozóknak meditálniuk kellene!

A meditáció tényleg működik. A meditáció eláraszt békével, és én nem csak a napi életemben alkalmazom, hanem a Guinness rekordok megdöntésében is. Kitűnő példa erre az a rekord, aminek a lényege, hogy egy percen belül a lehető legtöbbször kell leguggolni egy hatalmas gumilabda tetején egyensúlyozva. Ha sikerül benső énemben tartanom magam, akkor képes vagyok egyensúlyozni a labdán és meg tudom csinálni a guggolásokat. Mihelyst azonban csak egy picit is izgulok, máris lecsúszok a labdáról és hátrafelé esve a hátamon landolok. A meditáció tehát a szó szoros értelmében középen tart!

images/swissball.jpg

Guggolás egy gumilabda tetején

A meditáció segítségével már nagyon-nagy gyakorlatra tettem szert abban, hogyan őrizzem meg higgadtságomat, miközben a rekordok megdöntésére vagy felállítására készülök. Vannak bizonyos tevékenységek, amelyek valamilyen oknál fogva komiszkodásra ragadtatják az embereket. Az egyik ilyen a tejesüveg egyensúlyozása. Sok évvel ezelőtt azt gyakoroltam, hogyan döntsem meg az ultratávú sétálás rekordját egy tejesüvegbe töltött félliternyi tejjel a fejemen. Éppen a szabadságomat töltöttem Mexikóban, és az útvonalam egy főút mellett vezetett, melyet Cancun sok elegáns hotelje szegélyez. Mivel a szabályok úgy rendelkeznek, hogy csak akkor ismerik el a rekordot, ha az üveg egyszer sem esik le az ember fejéről, ezért az edzés alatt végig azon fáradoztam, hogy megfeleljek a kívánalmaknak. Mindez megnövelte képességemet, hogy a belső összpontosítást minél tovább fenn tudjam tartani. Turisták száguldottak el mellettem kocsijuk lehúzott ablakából üvöltözve, remélve, hogy elveszítem az idegzetem és leejtem az üveget a fejemről. Az egyik vakmerő fickó még mögém is került és a fülembe ugatott, mint egy kutya!

images/milkbottle.jpg

Tejesüveg egyensúlyozása

A kaland folytatódott. Amikor egy golfpálya mellett haladtam el, valaki elordította magát: „Vigyázat ott elől!” – és egy golflabda pattant le elém a járdára, csupán egy jó másfél méternyire tőlem! (Én megmondtam, hogy a golfozóknak feltétlenül meditálniuk kéne!) De a csúcs az a buszsofőr volt, aki bizonyára már órák óta figyelt, mivel a járata útvonalán haladtam. Reggel esett, és az úton még nem száradtak fel a pocsolyák. Késő délután valamikor ez az eltökélt sofőr átszelte az úttestet, és szakszerűen rágyorsítva belehajtott a busszal egy hatalmas tócsába, amitől tetőtől talpig csuromvizes lettem. Teljesen beterítve, a meleg, sáros víztől lucskosan nem sikerült az üveget a fejemen egyensúlyban tartani. Ennek ellenére nem veszítettem el a hidegvéremet és reméltem, hogy legalább az utasok jót derültek az eseten.

A másik tevékenység, amely szemmel láthatóan arra ösztönzi az embereket, hogy megzavarjanak, a fejjel lefelé történő labdabűvölés. Szabadon lógsz egy korlátról a bokádnál felrögzítve, miközben addig zsonglőrködsz három labdával, amíg csak lehet. Nagyon nagy összpontosítást igényel, különösen, ha a hasfalad már alig bírja és a dobásod is egyre akadozóbbá válik. Egyszer, amikor Izland egyik bevásárlóközpontjában megpróbáltam megdönteni a rekordot, elképesztő dolog történt. Hatalmas tömeg állt körül, és a zaj rendkívül zavaró volt. Egyszer csak azt veszem észre, hogy valami fentről zuhan lefelé. Valaki az áruház második emeletéről ledobott egy pénzérmét és az egyenesen a homlokomat találta el! Sikerült ugyan továbbfolytatnom a labdabűvölést, de elkezdtem azon agyalni, hogy milyen jól célzott ez a fickó. Így aztán kiestem a koncentrációmból és elejtettem a labdákat, mielőtt megdönthettem volna a rekordot!

Éppen pár napja volt, hogy megpróbáltam felállítani a fejjel lefelé zsonglőrködés világrekordját a szomszédos Queens-i játszótéren. A játszótér tele volt hancúrozó gyerekekkel, ezért úgy döntöttem, hogy ezúttal megpróbálok meditálni előtte. Elnézést kértem a gyerekektől és azt mondtam, csak néhány percre van szükségem, hogy nekilássak a Guinness rekord megdöntésének. A számlálók, időmérők és a videófelvétel csapatának jelenlétében hozzáerősítettem magamat egy rikító sárga korláthoz és fejjel lefelé, mint egy kiterített denevér, elkezdtem a mutatványt. A legtöbb gyerek kifejezetten jól viselkedett, de egy fiúcska, aki terpeszben állva fogta közre biciklijét, teljesen oda volt tőlem. A labdák piros színéből ítélve azt hitte, hogy almákkal zsonglőrködöm és odakiabált az apukájának: „Nézd csak apa, almákat dobál!” Felesleges mondanom, hogy ez a figyelemelvonás extrém formája, főleg amikor a gyerek tovább ordítozott az apja fülébe, akit szemmel láthatóan nem izgatott a dolog, nem érdekelte a srác világrengető felfedezése! Mindazonáltal gyorsan „bedobtam” egy trükköt, amit még a meditációs technikák elsajátításánál tanultam.

images/suspendedjuggling.jpg

Fejjel lefelé zsonglőrködés

A meditáció lényege, hogy megtisztítsuk elménket az összes gondolattól és belső szellemünkkel egyesüljünk Istennel. Ha felmerül egy gondolat, Sri Chinmoy, meditációs tanítóm azt javasolja, hogy képzeljük el az égen repülő madárként, figyeljük meg, ahogy a gondolat átsuhan elme-égboltunkon anélkül, hogy bármilyen hatást is gyakorolna rá. Vagyis ahelyett, hogy hagytam volna a gyerek folyamatos bekiabálásaitól eltéríteni magam, egyszerűen hagytam, hogy a felszínen maradjanak, mint a verebek, amelyek éppen átszelik a New York-i égboltot! Ez működött is egészen addig, amíg a lármás gyerek úgy döntött, hogy neki igenis több figyelemre van szüksége, és elkezdte döngetni biciklijével a mászóka függőleges tartóoszlopát, amelyről fejjel lefelé lógtam!

Csodák csodájára, még a pillérek rázkódása sem tudott kihozni a sodromból, és sikerült jelentősen megdöntenem a rekordot. Amikor leszálltam a mászókáról, máris talpra érkeztem, repestem az örömtől, és teljesen megfeledkeztem a nyughatatlan gyerek bohóckodásairól - egészen addig, amíg pár napra rá vissza nem néztem a videót. Most, hogy a labdabűvölést egy darabig jégre tettem, komolyan fontolóra veszem a golfozást. Már annyit tudok, hogy egy jó játékosnak belső békére van szüksége. Mindez tökéletesen összhangban van azzal a technikával, amivel megtisztítom elmémet, mivel – tudomásom szerint – a golf semmi másról nem szól, csak pici madárkákról és nagy sasokról!

  • Ashrita, 2007. július 25.
  /hu/images/arrow.gif

Ashrita további történetei