Suradhuni

A segítő

Körülbelül húsz évvel ezelőtt, mikor még új tanítvány voltam, éppen a családomat készültem meglátogatni karácsonykor. A LaGuardia repülőtérre mentem egy taxival. Egy nagy börönd tele volt a saját holmimmal és a családomnak szánt ajándékokkal, de nem számoltam azzal előre, hogy az ünnepek miatt nagyobb lesz a forgalom.

Mikor megérkeztünk a repülőtérre, a sofőr azt mondta, hogy nem tud engem időben kitenni az induló oldalon, mert nem érném el a gépemet, így az út másik oldalán szálltam ki. Egy nyolcsávos forgalmas úton kellett volna átvágnom a nehéz böröndömmel...és ekkoriban a böröndöknek még kerekeik sem voltak! Kezdtem kifutni az időből, és esélyét sem láttam, hogy elérjem a gépemet.

Ahogyan ott álltam, imádkoztam: "Kérlek segíts, Guru! Nem vagyok képes eljutni a terminálig. Attól tartok le fogom késni a járatomat." Ekkor a terminál felé néztem, és megpillantottam egy magas, középkorú, cowboy kalapot viselő férfit, aki az alsó szintről jött ki. Keresztül gyalogolt a feltorlódott autók között, és alig akartam elhinni, de felém közeledett!

Megállt előttem, és egyszerűen azt kérdezte: "Segíthetek?"

Igennel feleltem, tekintve, hogy már majdnem lekéstem a járatot. Könnyedén felkapta a csomagot, és a megfelelő bejárathoz vitte (pedig meg sem kérdezte, melyik társasággal utazom) és rátette a mozgólépcsőre. A tetején átnyújtotta nekem a böröndöt, én pedig annyira áradozva köszöntem meg neki, amennyire meglepettségem engedte. Ő megfordult, majd beleolvadt a tömegbe; nem láttam semerre. Egyszerűen eltűnt!

Mikor hazatértem, elmeséltem az élményemet egy régebbi tanítványnak, és ő beszélt nekem Guru belső lényeiről, akik segítenek, ha a szükség úgy kívánja. Csak ez lehet a segítőm magyarázata.

Suradhuni (New York)

  /hu/images/arrow.gif

Következő történet