Vidagdha

"Hova mész?"

Egy alkalommal ausztrál testvéreink egy projekten dolgoztak, és Guru arra kért, várjam meg otthon egy fontos telefonhívásukat.

Egész nap a telefon mellett vártam, de késő délután felé rám tört az éhség. Elhatároztam, hogy elmegyek ételért. Végülis – úgy okoskodtam – ha futva teszem meg az utat az Annam Brahmáig és vissza, akkor csak kb. 15 percig leszek távol otthonról.

Felvettem a futócipőmet és elindultam felfelé a lépcsőn az alagsori lakásomból. Hirtelen megcsörrent a telefon. Visszaszaladtam és lélekszakadva felvettem a kagylót. Guru volt az.

- Hova mész? – kérte számon. - Maradj ott. Küldök ételt.

Abban a pillanatban fogtam fel, hogy a tanítvány felszínes vágyaktól ide-oda rángatott akaratának sohasem szabadna elválasztania magát a Mester kifürkészhetetlen akaratától. És valóban, a Mesternek sem szabad megengednie, hogy így tegyen.

Vidagdha (New York)

  /hu/images/arrow.gif

Következő történet