Ashrita tojás-egyensúlyozó rekordja

Ashrita története:

Sok dolgot tanultam spirituális tanítómtól, Sri Chinmoytól, közülük egy a koncentráció fontossága. Ahhoz, hogy bármiben is sikeresek legyünk, a koncentráció elengedhetetlenül szükséges. Mindig is csodáltam mesterem egy pontra irányuló hatalmas koncentrációs erejét. Ez a képesség különösen alkotó tevékenységében nyilvánult meg, legyen az írás, zeneszerzés, vagy festés. Valójában legelső rekordkísérletemmel fejet szerettem volna hajtani Sri Chinmoy előtt abból az alkalomból, hogy sikerült 16.000 képet megfestenie 24 óra leforgása alatt. Úgy alakult, hogy tanúja lehettem az egész eseménynek, és bámulatba ejtett, ahogy teljesen kizárt minden zavaró tényezőt, ami elvonta volna figyelmét a megállás nélküli alkotómunkától.

Sri Chinmoy egyik festménye

A legtöbb rekordom általában megkívánja a koncentráció bizonyos fokát, amitől betojásig kimerülök. De nemrég egy olyan hőstettet próbáltam véghez vinni, ami csaknem teljes egészében inkább a mentális összpontosítás és a precizitás tojás - akarom mondani - tudáspróbája volt, sokkal inkább, mint a fizikai állóképességé. A rekord "melléktermékeként" hetekig tojáshéjakon kellett járkálnom: arról a rekordról van szó, amikor a legtöbb tojást kell egyensúlyba hozni és "talpra állítva" egyidejűleg felsorakoztatni.

Igazából azelőtt soha nem próbáltam a tojást csúcsával felfelé egyensúlyba hozni. Még gyerekkoromban járt az a szóbeszéd, hogy az évnek csak egy bizonyos napján, a tavaszi napéjegyenlőség idején működhet a dolog. Ennek ellenére azt olvastam nemrégiben a Guiness Rekordok Könyvében, hogy mindegy, milyen nap van éppen, tavaszi napéjegyenlőség vagy sem, a tojások bizonyítottan ugyanúgy „billegnek” minden nap.

Summa summárum, megpróbáltam egy tojást a "talpára" helyezve egyensúlyban tartani, és néhány percnyi türelemjáték meg egy-két sikertelen kísérlet után összejött! Annyira jól nézett ki, hogy meg kellett próbálnom egy újabbal…és egy újabbal. A tojások – mintha valami megbűvölte volna őket – ingatagon álltak héjuk elenyészően kicsi talpfelületén. Egy órával később elkéstem a fogorvosi vizsgálatról, viszont több mint 20 db tojás állt a konyha-pultomon koncentrációm termékeként. Ettől vérszemet kaptam! A tojások sora nagyon szépen mutatott a konyhában, és alig vártam, hogy ismét kilépjek a házból, több tojást vegyek és folytathassam a gyakorlást!

Megszállott lettem. Minden szabad pillanatomban tojásokat rakosgattam. Ahogy teltek a napok és egyre gyakorlottabbá váltam, egyre tovább és tovább maradtam fenn, beterítve az egész konyhapadlót különböző formájú, katonarendbe állított tojásokkal. A tojás- (és alvás) igényem egyre extrémebb lett. Több tucatnyit vettem egyszerre, néha felvásároltam a bolt teljes tojás-készletét. Tojásokkal volt teletömve a hűtőm, nehogy tönkre- menjenek. Hogy helyet csináljak nekik, el kellett távolítanom a többi nélkülözhető dolgot, mint például a kaját!

Egy Rhode Island-i barátom segített megfelelő helyet találni a rekordomhoz. A rangos Rhode Island School of Art and Design (RISD) professzoraként sikerült lefoglalnia egy nagy tantermet, ahol pár napon belül nekiláthattam tervem megvalósításának. Reméltem, hogy 500 tojást tudok majd egyidejűleg egyensúlyba hozni, és biztosítottam a professzort, hogy nem fog 4-5 óránál tovább tartani.

Amint végül kiderült, a RISD padlóburkolata sokkal keményebb volt, mint a padló, amin otthon gyakoroltam. Javára írható, hogy amikor a tojások egyensúlyba kerültek, stabilabban álltak és nem dőltek el olyan gyakran. A hátránya viszont az volt, hogy sokkal nehezebb volt a tojásokat elsőre egyensúlyba hozni. Teltek-múltak az órák és ha lassan is, de egyre nőtt a katonarendbe állított tojások sora.

Már körülbelül rekordkísérletem felénél tartottam, amikor koncentrációm lankadni kezdett - hirtelen kiestem a ritmusból. A tojások egyszerűen nem akartak engedelmeskedni. Egyiket a másik után selejteztem ki, és kezdtem aggódni. Ha ez így megy tovább, az iskola biztonsági őrei bezárják az épületet, mielőtt elérném a célomat. Pár másodpercig hagytam, hogy elöntsön a pánik, majd rövid ideig meditáltam, hogy helyreállítsam a nyugalmamat. Az eredmény megdöbbentő volt! Perceken belül visszaszereztem a ritmusomat. Ráadásul felfedeztem egy jobb módszert, amivel bizonyos formabontó tojásokat jobban fel lehetett állítani.

Körülbelül 7 óra elteltével végül sikerült felállítanom a rekordot, de úgy döntöttem, hogy folytatom. Tudtam, hogy a hivatalosan kinevezett felügyelők a barátaimmal egyetemben - akik azért jöttek, hogy erkölcsi támogatást nyújtsanak, ekkor már iszonyatosan unatkoztak, én magam viszont túlságosan élveztem ahhoz, hogy leálljak. Végül mindenki türelmét a végletekig cincálva a 700.-nál megálltam. Több mint 12 órás tojás-egyensúlyozás után gyakorlatilag kifogytam a tojásokból...vagy legalábbis ezt mondták a barátaim!

A professzor teljesen odáig volt, és sok diákja is benézett, akiket szintén bámulatba ejtett a kísérlet. Összeszedtük az összes tojást és egy közeli hajléktalanszállónak adományoztuk őket. Azóta nem egyensúlyoztam tojást, de még mindig érzem a hasznát annak a sok-sok órás koncentrációnak. Az egész élmény rendkívül hasznos volt...egy kitűnő kaland, mondhatni: no záp!

Ashrita további történetei