Sulochana

1994 márciusában, amikor a munkámból jöttem hazafelé Manhattan-ből, este fél 8 körül pisztollyal tartóztattak fel. Hideg, szeles idő volt, és éppen a házam melletti úthoz érkeztem, amikor balról egy fiatalember ugrott elő a fa ágai mögül és megragadta a kabátomat. Azt mondta: "Ne kiálts, pisztoly van nálam."

Lenéztem, és láttam a mellkasomra szegeződő pisztolyt. A garázs irányába kezdett el tolni. Azt gondoltam: "Meg fog ölni" - és mondtam neki: "Van pénzem, odaadom." A válltáskámban körülbelül 90 dollár volt és a hitelkártyám. Elkezdtem elhúzni a táskámon a cipzárt, de a kezem remegett. A fiú türelmetlen lett, lerántotta a táskát a vállamról és elrohant.

Ahogy eleresztett, az út közepére rohantam, és segítségért kiáltottam. Remegtem a félelemtől. Sandhani és Snighdha siettek a segítségemre és felhívták a rendőrséget. Guru kegyelme volt, hogy a tolvaj nem bántott engem: drogos volt és le tudott volna lőni, amikor kiáltoztam.

Ezután az eset után gondolkozni kezdtem azon, hogy visszatérek Magyarországra, ahonnan jöttem. Guru olvasott az elmémben, mert nem sokkal azután, hogy ez a gondolatom támadt, azt mondta: "Ha Magyarországra mentél volna, megöltek volna".

Egy évvel később a New York City Marathon előestéjén Guru kérte, hogy a futók menjenek el előtte. Később elmondta, hogy amikor elmentem előtte, a halált látta a fejemen. Nem voltam akkor beteg. Lefutottam a maratont és semmi sem történt velem. Amikor legközelebb elmentem Guru előtt, azt mondta: "Megijesztettél a maraton előtti este." Nem tudtam, hogy ezt miért is mondta, de a születésnapomon, január 5-én azt mondta, hogy meg kellett volna haljak a New York City Marathon közben. Ez volt a második alkalom, hogy Guru megmentette az életemet.

Sulochana (New York)

Következő történet