Ifjúkor a Sri Aurobindo ásramban

„Húsz évig Sri Aurobindo és az Anya áldásos vezetését élveztem.
1944 és 1964 között az Ásram különböző egységeinél tanultam, imádkoztam, meditáltam és dolgoztam.
Végül az Ásram főtitkárának Nolini Kanta Guptának a titkáraként dolgoztam, aki nagy tudós volt.”

 

Csatlakozás az Ásramhoz

1943-at írtak. Chinmoy most már árva volt. Ráadásul Cittagong Japán légitámadás alatt állt. A hely, ahol egykor Shashi Kumar bankja állt mostanra elhagyatott tóvá vált, miután bombatalálat érte.

Chinmoy legidősebb bátyja, Hriday hazatért a Sri Aurobindo Ásramból, hogy gondját viselje a családnak. Eközben másik bátyja Chitta és két nővére, Arpita és Lily előrementek, hogy csatlakozzanak az Ásramhoz. Chitta azzal a kéréssel folyamodott az Anyához, hogy engedélyezze Chinmoy csatlakozását is. Akkoriban nagyon kevés gyermeket fogadtak be az Ásramba, és Chinmoy volt ezen kevesek egyike. Hamarosan Hriday, Chinmoy bátyja, Mantu, nővére Ahana, Chinmoy és még néhány más családtag a dél felé tartó vonaton Pondicherry felé utazott. 1944 márciusában Chinmoy végre újra együtt lehetett összes testvérével az Ásram szent földjén.

 

Ásrambeli élet

Az Anya iskolát indított annak a néhány gyermeknek, akik abban az évben érkeztek. Az Ásram lakói francia, angol és bengáli nyelvre, számtanra, történelemre és még néhány más tárgyra tanították őket. Némelyik tanár magas végzettségű doktor és professzor volt mielőtt spirituális életbe kezdett.

Chinmoy nagyon jól teljesített az iskolában. A dolgozatokra négyféle osztályzat volt adható: kiváló, nagyon jó, elfogadható és tűrhető. Chinmoy bengáliból mindig a legmagasabb osztályzatot kapta. Nagyon jó volt angolból, történelemből és franciából. A kézírása egyszerűen kiváló volt. De a számtan sajnos elég siralmasan ment neki.

Iskola után a gyerekeket arra biztatták, hogy sportoljanak. Főként a labdarúgást és a röplabdát pártolták. Évente egyszer volt egy sportnap hagyományos atlétikai számokkal. Itt Chinmoy megmutathatta páratlan képességeit. Tizenhat egymást követő éven át ő volt az Ásram leggyorsabb sprintere. Többször megnyerte a távolugrást, a súlylökést, a gerelyhajítást, a rúdugrást és a hármasugrást is. 1958-ban és 59-ben elnyerte a dekatlon trófeát, amit az Anya személyesen adott át, 1960-ban pedig második volt. Chinmoy az Ásram sztáratlétájává vált. Rekordjait ma is kimagaslónak tekintik, pedig akkor salakpályán kellett mezítláb futnia.

Chinmoy átveszi a bajnoki érmet az Anyától az 1958-as dekatlonversenyen aratott győzelméért.

Furcsamód, Chinmoy nem lett ideges a különféle sportversenyei előtt. Bátyját, Mantut, ellenben elöntötte az idegesség és az aggodalom. Mantu volt Chinmoy legfőbb szurkolója, és őt érte a legnagyobb öröm, mikor öccse első helyezést ért el. Chinmoy helyett Mantu érzett minden idegességet.

Chinmoy lett mind a labdarúgó, mind pedig a röplabda csapat kapitánya is, valamint a férfi és a női röplabdacsapat vezetőedzője egyaránt.

Egyik évben labdarúgás közben Chinmoy a nagylábujján többszörös törést szenvedett. Ezután az Anya gondoskodott róla, hogy minden nap kapjon hat nagy banánt, öt nagy pohár tejet és egy narancsot. Mivel ekkor már szigorú vegetáriánus étrendet tartott, az Anya biztos akart lenni, hogy Chinmoy elegendő kálciumhoz és vitaminokhoz jut.

 

„Kelj fel, és meditálj!”

Az edzésektől Chinmoy éjszaka rendkívül fáradt volt. De nem sokkal azután, hogy az Ásramba érkezett, valami meglehetősen szokatlan dolog történt. Bátyjával, Chittával lakott egy szobában. Ahogy szokott, lefeküdt és behúzta maga körül a szúnyoghálót. Éjszaka arra ébredt, hogy valaki csipkedi őt. Sri Aurobindo volt az. Szubtilis alakjában jött el hozzá.

„Kelj fel, és meditálj, Chinmoy!” mondta Sri Aurobindo.

Chinmoy a falon lógó órára nézett. Még csak hét perccel múlt két óra, és ő még mindig rendkívül fáradt volt.

Engedelmeskedett a mesterének és felült az ágyában. Azután hosszú ideig meditált. Belsőleg érezte, hogy Sri Aurobindo tanítja.

Következő éjjel újra megtörtént a dolog! Pontosan hajnali kettő óra után hét perccel, mikor Chitta és a többi házban lakó mélyen aludt, Chinmoy érezte, hogy Aurobindo meglehetősen erősen megcsípi. Chinmoy ez alkalommal már tudta, mit kell tennie. Azonnal felkelt és elkezdett meditálni.

Egymásután négy éjjel jött el így hozzá Aurobindo. Azután pedig Chinmoy olyan örömet és beteljesedést merített a meditációjából, hogy már nem kellett Sri Aurobindonak felébresztenie. Két óra után hét perccel magától felébredt, és elkezdett meditálni.

Chinmoy és Chitta tizennyolc évig lakott abban a szobában. Azután Mantu élt benne, és szent oltárként őrizte meg.

 

A megbocsátás eszménye

Sri Aurobindo számos emelkedett és szent verset és esszét írt angol nyelven. 1946-ban, mikor Chinmoy még tizenéves volt, ihletet érzett rá, hogy körülbelül 200 sorban versbe szedje Sri Aurobindo egyik bengáli történetét. A történet címe: Kshamár Ádarsha – azaz: A megbocsátás eszménye.

Mikor Chinmoy elkészült a verssel, odaadta az Anyának. Ugyanaznap, valamivel később, mikor Chinmoy a röplabdapályára igyekezett, meglátta őt Sri Aurobindo egyik fő asszisztense. Ezt az embert Mulshankarnak (Múlsánkár) hívták.

– Sri Aurobindo épp most hallgatja a versedet! – mondta Mulshankar. – Nirod olvassa fel neki, és igen figyelmesen hallgatja.

Chinmoy a velejéig megremegett. Aznap este Nirodbaran (Niródbaron)is megkereste őt. Nirodbaran volt Sri Aurobindo irodalmi titkára. Mielőtt az Ásramhoz csatlakozott, orvos volt. Ő is Chittagongból származott, és különleges szeretettel viseltetet Chinmoy családja iránt. Ez alkalommal nagyon jelentős üzenetet hozott Sri Aurobindótól: „Nagyon szép költemény. Tehetséges. Mondd meg neki, hogy folytassa.”

Néhány évvel később Chinmoy ihletet kapott, hogy a Megbocsátás eszménye című bengáli versét átírja angol nyelvű rímtelen versre ötös jambusokban. Íme Sri Aurobindo bengáli történetének profetikus zárása Chinmoy angol tolmácsolásában:

 

„…from Above yet greater souls unmatched
Over our Ind imperishably shall lean.
The might of seers antique shall fade away
Before the souls to come with Light new-born;
And she shall sit on splendour’s throne in the world.”

 

/…és Fentről még magasztosabb, páratlan lelkek jönnek
S hajolnak elpusztíthatatlanul Ind földünk fölé.
Az ősi látnokok képessége elhalványul
Az eljövendő lelkek újonnan született Fényében;
És országunk a világ ragyogás-trónjára ül./

                            (fordította: Kamaliká)

 

Biztatás Dilip Kumar Roytól

Az Ásram egyik fényessége a nagyszerű énekes, Dilip Kumar Roy volt. Dilip Indiaszerte híres volt arany hangjáról. Dilip-da mindig nagyon kedves és bátorító volt a fiatal Chinmoyjal szemben. Elolvasta és elvégezte a szükséges javításokat Chinmoy mintegy kétszáz versében. Dilip-danak Chinmoyt Rani Maitry, Dilip-da egy rokona mutatta be. Rani Dévi két évig Chinmoy angoltanára volt. Nagyon kedves volt Chinmoyhoz.

Egy alkalommal Chinmoy írt egy bengáli verset, amit egy az Ásramba látogató énekes megzenésített. Ez az énekes nagy csodálója volt Dilipnek, és történetesen éppen Dilip házában szállt meg. Chinmoyanandának hívták. Dilip nagy szeretettel viseltetett iránta. Dilip körülbelül tizenhat fiúnak megengedte, hogy eljöjjön a házába és ott gyakorolja a dalt.

Dilip csodálója többször megkérte az énekest, hogy csatlakozzon a társasághoz, de Dilip visszautasította: „Hiszen ezek mind gyerekek még. Nem énekelhetek velük.”

Így hát Dilip egy másik szobában maradt, míg ők gyakoroltak.

Elérkezett a fellépés napja, és az Anya beleegyezett, hogy meghallgatja a dalt. Az énekesek mind készen álltak. Vezetőjük, aki előttük állt, épp meg akarta adni a hangot.

Hirtelen, mint a forgószél, futva megjött Dilip. Szinte félrelökte a vezetőt, de mindenki nagyon örült, hogy láthatja. Dilip az Anya kedvence volt, és Sri Aurobindo kedvence is.

Dilip elkezdte énekelni a dalt az ő gyönyörű hangján. Tökéletesen tudta a dallamot, bár egyáltalán nem gyakorolt az énekesekkel. Szó szerint elnémította a fiúkat.

Mikor a dal végére értek, Dilip az Anya lábai elé vetette magát, az Anya pedig határtalan szeretetével és gyengédségével megáldotta őt.

Chinmoynak ifjú évei során sok hasonló élménye volt a halhatatlan Dilip Kumar Royjal.

 

Sri Aurobindo utolsó áldása

Évente négyszer az Anya és Sri Aurobindo darsant adott híveinek. Mindenki beállt egy hosszú sorba, és azután belépett a szobába, ahol az Anya és Sri Aurobindo ült. Minden egyes ember pár másodpercig állt a jelenlétükben, azután egy másik ajtón át távozott.

Chinmoy egyike volt azoknak, akik az Ásram főbejáratán belépő hívek szandálját összeszedték, és átvitték a kijárathoz.

1950. november 24-én is éppen a lehető legimádságteljesebben és leglélekteljesebben végezte ezt a feladatot. Végül ő is sorra került, hogy elhaladjon az Anya és Sri Aurobindo előtt. Majdnem az utolsó ember volt aznap.

Amint Chinmoy belépett a szobába, látta, hogy Aurobindonak komoly fájdalma van, és érezte, hogy nemsokára valami súlyos dolog történhet.

Nemsokkal később, 1950. december 5-én Sri Aurobindo elhagyta a fizikai síkot. Chinmoy sosem felejtette el azt a néhány értékes utolsó másodpercet, amit mesterével töltött.

 

Engedély Sri Aurobindo szobájában való meditációra

Romen Palit egy igen tehetséges ásrambeli író és zenetanár volt. Ez az úriember arra kötelezte Chinmoyt, hogy hivassa őt a házához és tanuljon tőle angol időmértéket, azzal a dédelgetett reménnyel, hogy Chinmoyból egyszer remek angol nyelvű költő válik.

1958-ban egy napon Romen odament Chinmoyhoz, és így szólt: „Megkaptam az Anya külön engedélyét a számodra, hogy havonta egyszer Sri Aurobindo szobájában meditálhass velünk. Az utóbbi három hónapban három barátommal tettük ezt. Kérlek, most te is csatlakozz a társaságunkhoz.”

Chinmoy kezdetben kicsit vonakodott, de végül beleegyezett, hogy másnap csatlakozik hozzájuk. Egy órakor bementek Sri Aurobindo szobájába, hogy meditáljanak. A dél-indiai hőség tetőfokára hágott. Egy ideig mindannyian odaadóan meditáltak, azután egyenként sorra megváltozott a helyzet.

Ekkor Champaklal-ji, az Anya személyes asszisztense bement a szobába, hogy megnézze, miként megy a meditáció, és látta, hogy mindannyian megadták magukat az alvás istennőjének! Nem vesztegette az időt, azonnal elment az Anyához és jelentést tett. Mondanunk sem kell, az Anya rendkívül elszomorodott. Azonnal visszavonta a Sri Aurobindo szobájában való meditációra adott engedélyt.

Aznap este hat óra körül Chinmoy látta, hogy Champaklal-ji megy felé. Az Anya odaadó asszisztense elég gyakran félelmetes arckifejezést viselt. Ez alkalommal meglehetősen hangosan kiabálta Chinmoy nevét. Chinmoynak izgalmában összerándult a gyomra.

Ahogy Champaklal-ji közeledett, Chinmoy így szólt hozzá: – Tudom, mit akarsz mondani. Romen-da pár órával ezelőtt átadta nekem a szomorú hírt.

De Champaklal-ji csak rázta a fejét, és halkan ezt mondta: – Chinmoy, az Anya azt akarja, hogy holnaptól kezdve gyere el minden reggel hatkor, és meditálj Sri Aurobindo szobája előtt vagy benn a szobában és a szomszédos szobában is, ami az Anya és Sri Aurobindo nagy képére néz, és ahol az Anya és Sri Aurobindo darsant adott régebben évente négyszer. Az Anya azt mondja, hogy addig maradhatsz, ameddig csak akarsz. Még fiatal vagy, lehet, hogy csak öt percig tudsz meditálni. De meditálhatsz egy vagy két órát is, vagy amennyit akarsz. Egyedül neked szabad ott meditálni.

Chinmoy nem hitt a fülének. Mikor este hazatért, és elmondta a testvéreinek, azok a hetedik mennyországban voltak örömükben.

Másnaptól fogva Chinmoy minden reggel elment Sri Aurobindo szobájába meditálni. Nemsokára már két óra hosszat meditált, reggel hattól nyolcig. Hét óra körül mindig bejött húsz percre Mohanlal és Lalubhai, hogy megtisztítsák és leporolják a szobák ablakait. Mikor Chinmoy befejezte a meditációt, elment az étkezőbe, ahol Hriday bátyja várta a reggelijével.

 

Azonosulás a lassú futókkal

Chinmoy, az atlétabajnok

Futásban Chinmoy volt az Ásram verhetetlen bajnoka. De nagyon sajnálta azokat a futókat, akik semmilyen helyezést nem értek el a versenyeken.

Egyik évben, a sportversenyek előtti nap így szólt magában: – Idén hadd szenvedjem el azok fájdalmát, akik lemaradnak a versenyben. Hadd érezzem, miként szenvednek ők. Oly sok évig élvezhettem már, hogy én vagyok a bajnok. Hadd azonosuljak most a vesztesekkel.

Chinmoynak ez a kívánsága nagyon őszinte volt. Akkoriban már rendelkezett azzal a képességgel, hogy felvigye a saját lázát, és pontosan ezt tette. Ráadásul a verseny napján nem is evett semmit. A versenyt délután öt órára írták ki. Ahogy közelgett az idő, így szólt: „Ó ma lesz a napja! Ma utolsó leszek. Akkor igazán együtt érezhetek majd azokkal a rossz futókkal.”

A legnagyobb nehézségek árán Chinmoy elkerekezett a sportpályákig. Annyira gyengének érezte magát! Még arra sem vette a fáradságot, hogy bemelegítsen. Mikor felsorakozott a többi futó mellett, teljesen biztos volt benne, hogy meg fog botlani és elesik.

Megszólalt az indító: „Rajthoz! Elkészülni! Rajt!”

Ahogy kimondta, hogy rajt, Chinmoy mint egy szarvas szökkent el. Valami hajtotta a karjait és a lábait. Gyorsabban futott, mint valaha, és első lett.

Úgy tűnt, Isten nem akarta meghallgatni Chinmoy imáját.

 

Chinmoy önzetlen szolgálata

A Sri Aurobindo Ásramban számos munkaterület volt, ahol önzetlen szolgálatot lehetett végezni. Az Anya olyan kedves volt Chinmoyjal, hogy megengedte, hogy gyakran váltson munkát. Dolgozott az elektromos részlegnél, a papírgyártásban, a ceruzakészítőknél és a könyvkötőknél. De kedvenc munkája a mosogatás volt.

Egy hatalmas üst szappanos víz mellett kellett ülnie. Amikor az ásram lakói befejezték az étkezést, odamentek és óvatosan beledobták poharaikat az üstbe, Chinmoy pedig alaposan megtisztította őket. Néha kedves barátai úgy dobták a poharat, hogy a piszkos víz tetőtől talpig végigfröcskölte Chinmoyt!

De ő boldog volt, hogy ezt a munkát végezheti. Azt mondta: – Ez arany alkalom számomra, hogy ne zavarjon az elmém.

De a sors útja kiismerhetetlen, és Chinmoy életében minden megváltozni készült. Néhányszor az Ásram főtitkára, Nolini Kanta Gupta észrevette, ahogy Chinmoy mosogat. Egyáltalán nem helyeselte ezt a munkát, mert nagyon ígéretesnek látta a fiatalembert.

Nolini-da beszélt egyik csodálójával, Rajen-dával, aki az Ásram könyvtárának bengáli részlegét vezette. Rajen-da már aznap megkérte Chinmoyt, hogy menjen és segítsen neki a könyvtárban.

Chinmoyt hamarosan előléptették. Nolini-da megkérte, legyen a személyi titkára.

– Itt van több száz akta. Jóval azelőtt, hogy te megszülettél, én elkezdtem írni. Az összes aktát át kell nézned, és meg kell ismerkedned vele. És rendszeresen fordítanod kell a bengáli írásaimból angolra. Minden hónapban meg kell jelennie valaminek a Mother Indiában.

Így hát Chinmoy megkezdte új és legszentebb munkáját. Ezt a munkát végezte 1958-tól 1964-ig, amikor Amerikába ment, hogy felajánlja odaadó szolgálatát a Nyugaton élő spirituális keresőknek.

 

Nolini-da írásai

Nolini Kanta Gupta a mögötte álló Chinmoyjal (Chinmoy 31. születésnapján)

Nolini Kanta Gupta rendkívül termékeny és elmélyült gondolkodású író volt. Sri Aurobindo gyakran mondta: „Sri Aurobindo agya után Nolini agya következik.”

Barindra Kumar Ghose, Sri Aurobindo öccse egyszer azt írta, hogy Nolini „Sri Aurobindo elméjétől fogant fia” volt.

„Nolini Kanta Gupta egyedülállóan kivette részét a bengáli irodalomból” mondta 1936-ban Rabindranath Tagore (Robindranáth Tágór).

Chinmoy nagyon szerencsésnek érezte magát, hogy Nolini-da őt választotta ki halhatatlan írásainak angolra fordítására.

 

Sisir-da jóslata

Chinmoy egyik legkedvesebb ifjúkori támogatója Dr. Sisirkumar Ghose volt. Sisir-da tulajdonképp Nyugat-Bengálban, Santiniketanban volt angolprofesszor, és jelentős szaktekintély volt Rabindranath Tagore írásait illetően. Sisir-da nem élt az Ásramban, de gyakran ellátogatott oda.

Az 1960-as esztendő végén Sisir-da elutazott Amerikába, és jó néhány előadást tartott a filozófiáról, a miszticizmusról és effélékről. Mikor hazatért, meghívták, hogy mesélje el élményeit az Ásram lakóinak. Több százan elmentek meghallgatni őt, és Chinmoy a negyedik sorban ült.

Egyszercsak Sisir-da hirtelen rámutatott Chinmoyra és így szólt: „Tisztán látom, hogy ez a fiatalember, Chinmoy, Amerikába megy, és oroszlánként üvölt majd.”

Mindenki nevetésben tört ki. Az ő Chinmoyuk senkit sem ismert Amerikából, és ritkán merészkedett ki az Ásramból. Sisir-da jóslata mégis röpke két év alatt valóra vált.

 

Száradá Dévi isteni kegyelme

Meditációja mélyéről Chinmoy azt a belső parancsot kapta a Legfelsőbb Úrtól, hogy menjen Nyugatra, és ott szolgálja a törekvő keresőket. El lehet képzelni Chinmoy Istenbe vetett hitét, amivel elindult az ásrambeli élet békés nyugalmából az amerikai nagyváros forgatagába.

Az 1964-es év kezdetén Chinmoy legkedvesebb testvér-barátja, Baburam Mehra pénzt adott neki a jegyére, és felajánlotta, hogy kezességet vállal érte. Chinmoy testvérei mind nagyon elkeseredtek, hogy talán megint évekig nem láthatják. Mi lesz az ő legkedvesebb öccsükkel? Végső soron, csak egy egyszerű falusi fiú volt.

Chinmoy felszállt a madrászi buszra. Most már csak a „P” nyomtatványra volt szüksége. Ha valaki nem kapja meg ezt a bizonyos nyomtatványt, akkor a hatóságok nem adják ki az útlevelét. Teltek múltak a napok, de a „P” nyomtatvány nem érkezett meg. Chinmoy el volt keseredve.

Madrásztól nem messze Szvámi Rámakrisnánanda megalapította a milápori Rámakrisna missziót. Chinmoy elhatározta, hogy elmegy oda imádkozni. Mikor megérkezett este volt. A hívek az áratí szertartást végezték, imádkoztak és meditáltak. Chinmoy belépett a szobába, és megállt Száradá Dévi arcképe előtt. Könyörgött hozzá: – Anya, kérlek, segíts nekem! Ha nem kapom meg a „P” nyomtatványt, nem tudok Amerikába menni. Kérlek, ments meg!

Látta a képben Száradá Dévi élő jelenlétét, aki így válaszolt neki: – Holnap megkapod.

– Anya, holnap szombat van – mondta Chinmoy. – Szombaton a hivatal zárva van.

– Nem, nem! Menj csak el!

Másnap délelőtt tizenegy óra körül Chinmoy elment az útlevél hivatalba. Nem tudta mi fog történni. Azért ment oda, mert hitt Száradá Déviben. Az utcáról látta, hogy az ajtó zárva van. Úgy tűnt, minden be van reteszelve. Ennek ellenére felment az ajtóhoz vezető lépcsőn.

Egyszercsak azt látta, hogy egy tamil lány kinyitja az ajtót.

– Ön Mr. Ghose? – kérdezte.

– Igen – felelt Chinmoy.

– Itt a „P” nyomtatványa és az útlevele.

Ezzel átadta az okmányokat, becsukta az ajtót és belülről bereteszelte. Chinmoy szemét elöntötte a könny. Száradá Dévi Isteni Kegyelme által, most már elindulhatott Amerikába.

 

Drága, édes emlékek

Sri Chinmoy gyermekkori és ásrambeli emlékei mélyen be vannak vésve a szívébe. Tanítványai nagy becsben tartják azokat az alkalmakat, mikor ezek az édes emlékképek elkezdenek áradni mesterük elméjében, mert Sri Chinmoy ilyenkor egy másik világba kerül. Ezeket a gyakran mesélt történeteket olyan új és elbűvölő részletességgel mondja el, hogy azok életre kelnek hallgatói képzeletében.

Valóban, más időkről szólnak, egy olyan időszakról, mikor Sri Chinmoy még nem vállalta magára kiterjedt spirituális feladatait, olyan időkről, mikor még egyszerűen Madalként vagy Chinmoyként ismerték, és világa egy kis indiai falu volt, majd később a dél indiai Pondicherryben álló Sri Aurobindo Ásram nyugalmas és spirituális töltésű légköre.


tovább>>