A világ nagyságaihoz fűződő barátságok

Vlagyimir Petrovszkij

Mikor Vlagyimir Petrovszkij politikai főtitkárhelyettesként szolgált az Egyesült Nemzeteknél, számos viszályoktól sújtott területen kellett képviselnie a főtitkárt. Az egyik legnehezebb küldetése az volt, mikor Líbiába kellett mennie, és tárgyalásokat kellett folytatnia az ország vezetőjével.

A megbeszélés alatt rendkívüli feszültség uralkodott, és a kilátások nem voltak túl ígéretesek. A legfeszültebb pillanatban Petrovszkij egy pillanatra lenézett, és mikor ismét felemelte a tekintetét, a szoba egyik sarkában meglátta kedves barátját, Sri Chinmoyt, aki hatalmas önbizalmat és bátorítást sugárzott felé. Petrovszkij úr rájött, hogy Sri Chinmoy szubtilis alakban jött el hozzá, hogy segítsen ebben a rendkívül veszélyes helyzetben.

sri_chinmoy_and_petrovsky.jpg
Sri Chinmoy Vlagyimir Petrovszkijjal, az ENSZ genfi irodájának főigazgatójával és feleségével, Mírával.

Vlagyimir Petrovszkij így ír: „Sri Chinmoy egy neves békevezető, akinek az ENSZ-ért és az egész emberiségért tett szolgálatai rendkívül széleskörűek és jelentősek. A kultúrán és a sporton keresztül Sri Chinmoy emberek millióit hozta össze a világbéke közös ügye érdekében.”

Vlagyimir Petrovszkij később az Egyesült Nemzetek genfi irodájának főigazgatójaként szolgált. Az évek során Sri Chinmoy valamint Petrovszkij úr és a felesége Míra között rendkívül erős és odaadó barátság alakult ki.

 

Desmond Tutu érsek

Ebben a mai világban a dél-afrikai Desmond Tutu érsek a bátorság szimbóluma. Hazája és népe iránt érzett mélységes szeretete arra ösztönözte őt, hogy erélyesen felszólaljon az apartheid rendszer ellen. Bármerre járt, népét Isten irántuk érzett Szeretetére emlékeztette, és reményt adott nekik, hogy Isten Kegyelméből egyszer majd szabadok lesznek. „Ti vagytok Isten szivárvány népe” mondogatta újra és újra. 1984-ben Tutu érsek erőfeszítéseiért Béke Nobel-díjban részesült.

sri_chinmoy_with_desmond_tutu.jpg
Desmond Tutu érsek és Sri Chinmoy

Sri Chinmoy mélységesen csodálja Tutu érsek hősies külső és belső tulajdonságait. 1995. december 20-án meglátogatta ez érseket Cape Town-i rezidenciáján, és Dél-Afrikának és az egész világnak tett felmérhetetlen szolgálataiért átadta neki az U Thant Békedíjat. Tutu érseket éppen akkoriban nevezték ki az „Igazság és Megbékélési Bizottság” elnökének. Égisze alatt, a bizottság feladata az volt, hogy fényt derítsen a múlt igazságtalanságaira az engesztelés, a könyörület és a megbocsátás jegyében.

Tutu érsek így szólt Sri Chinmoyhoz: „Köszönöm, hogy időt szakított arra, hogy eljöjjön ide, és a szeretet, a harmónia és a béke üzenetét terjessze… Reméljük, támaszt nyújt majd nekünk imái által, ahogy hazánkban elindulunk erre a nagy jelentőségű útra.”

2004-ben Tutu érsek utazásai során New Yorkba látogatott, új könyvének a God Has a Dream: A Vision of Hope for Our Times (Istennek van egy álma: reményteli látomás napjainkra) kiadása alkalmából. Sri Chinmoy elhatározta, azzal lepi meg barátját, hogy ír róla egy könyvet! E könyv címe: Archbishop Desmond Tutu: The World-Compassion-Heart-Nest (Desmond Tutu érsek: A világ-könyörület-szív-fészek). A könyv az érseknek ajánlott verseket, gondolatokat és dalokat tartalmaz.

Március 16-án, amint Manhattan utcáit szállingózó hó lepte el, az ENSZ épülete közelében egy konferenciateremben Sri Chinmoy feje fölé emelte Tutu érseket, azután nyakába akasztotta az „Egység-Szívvel Emeld Fel a Világot” érmet. Tutu érsek volt a hétezredik ember, akit Sri Chinmoy ily módon tisztelt meg.

Tutu érsek válaszában így szólt: „Kétségtelenül sok gonoszság van a világon. De mindarra a spirituális munkára tekintve, amit Ön itt az Egyesült Államokban és a világ más részein a békéért végez, Isten mosolyog, és azt mondja: ’Köszönöm! Te megvédesz Engem.’ Ön része annak a Szeretet nevű spirituális erőnek, amely Istenből sugárzik, és amely a világban lévő gonoszt annak ellenkezőjévé alakítja. Köszönöm, hogy kitart, és folytatja, és folytatja tovább. A világ talán csak azért nem szűnik meg létezni, mert vannak olyan emberek, mint Ön, akik fenntartják létét.”

Ezután Tutu érsek átadta Sri Chinmoynak könyvének egy terjesztési példányát, amelybe a következő ajánlást írta: „Mélységes köszönet mindazért, amit Ön Isten világának és Isten gyermekeinek jelent. Isten áldja meg bőségesen!”

 

Diana hercegnő

sri_chinmoy_and_princess_diana.jpg
Diana hercegnő és Sri Chinmoy

1997 májusában Sri Chinmoy a Kensington Palotában találkozott Diana hercegnővel. Sri Chinmoy így szólt a hercegnőhöz: „Az elmúlt 16 évben igen alázatos tisztelője és csodálója voltam Önnek. Az Ön szíve lankadatlanul sír a szenvedő emberiségért. Az évszázadok során számtalan hercegnő jött és ment, de az Ön gyermekek iránti szeretete, az Ön áldozatvállalása – elsősorban a támasz nélküli, reményvesztett emberekért – csak érezhető, de szavakba nem önthető.”

A hercegnőt nagyon megindították Sri Chinmoy szívből jövő szavai. Együtt meditáltak, majd Sri Chinmoy elénekelt több dalt, amelyet a hercegnőhöz és két fiához írt.

Diana hercegnő kifejezte hő óhaját, hogy Sri Chinmoy segítsen neki kapcsolatba lépni Teréz anyával, amire Sri Chinmoy ígéretet is tett. Mindössze néhány héttel később New Yorkban létrejött a találkozó Diana Hercegnő és Teréz anya között.

Sri Chinmoy 1997. augusztus 7-én kapta az utolsó levelet Diana hercegnőtől. Íme a levél egy részlete: „Az Ön levelei rendívül bátorítóak. Ebből a bátorításból merítem az erőt, hogy folytassam a küzdelmet a taposóaknák ellen, ami számomra létfontosságú.”

Sajnos ugyanebben az évben Teréz anya és Diana hercegnő is elhagyta ezt a világot. Ezzel kapcsolatban Sri Chinmoy imádságtelien így nyilatkozott: „Ez a két nő, Diana hercegnő és Teréz anya ugyanazt a tanítást hozta nekünk: többet kell gondolnunk a világra, mint amennyit magunkra gondolunk. Mindketten teljesen a sajátjuknak tekintették a szenvedő, vérző emberiséget. Mindketten a szegényeknek és a szükséget szenvedőknek adták szívüket és életük odaadó szolgálatát.”

 

Őfelsége XII. Pakoeboewono király

2003 decemberében Sri Chinmoy az indonéziai Jáva szigetére utazott. Tanítványai megszervezték, hogy leróhassa tiszteletét a térség idős királya Őfelsége XII. Pakoeboewono király előtt, de mielőtt Sri Chinmoynak alkalma lett volna elmenni a palotába, a király maga látogatta meg őt szállodájában.

Amint a király megpillantotta Sri Chinmoyt, döbbenten kiáltott fel: „Ez az az ember!” Majd tolmács segítségével elmagyarázta: „Sri Chinmoyt először 25 évvel ezelőtt láttam, mikor egyedül imádkoztam a palotában. Eljött hozzám. Mosolygott – pont ugyanolyan mosolya volt, mint most! Nagyon jelentős megbeszélést folytattunk, mely során Sri Chinmoy nagyon fontos tanácsot adott. Azóta is ez a tanács irányított engem népem vezetésében. Sri Chinmoynak és nekem ugyanaz a belső alapunk, ami nem más, mint Allah, azaz Isten.”

sri_chinmoy_and_king_pakoeboewono.jpg
Őfelsége XII. Pakoeboewono király és Sri Chinmoy felújítják belső kapcsolatukat.

Sri Chinmoy erre így felelt: „Tudom, hogy Őfelsége és köztem nagyon-nagyon erős kapcsolat van. Amint a fizikai síkon megláttuk egymást, ráébredtünk, hogy a belső síkon már réges-rég létrehoztuk közelségünket és egységünket. Azonnal felismertük egymást.”

Az elkövetkező néhány hét során, Sri Chinmoy és a király (akit Sinoehoenként ismernek) felelevenítette legszorosabbnál is szorosabb belső kapcsolatát. Mikor 2004 januárjában Sri Chinmoy tanítványaival Balira ment, Sinoehoen is elment a családtagjaival. Meghívta Bali nyolc királyát, hogy vegyenek részt egy különleges ünnepségen, melynek során Sri Chinmoy abban a megtiszteltetésben részesítette Sinoehoent, hogy a feje fölé emelte, és átadta neki az „Egység-Szívvel Emeld Fel a Világot” díjat. Ezután Sri Chinmoy felemelte Bali nyolc királyát is.

Sinoehoent annyira megindította Sri Chinmoy Indonézia népének tett szolgálata, hogy kijelentette: „Sri Chinmoy mai világunk valódi vezetője. Mindenét, amilye van, odaadja, hogy az embereket szolgálja. Érzem, hogy Sri Chinmoy a valódi világvezető. Ismeri az élet titkait. Sri Chinmoynál van a kulcs, amellyel az egész világ szívét ki lehet nyitni.”

 

Pablo Casals

sri_chinmoy_with_pablo_casals.jpg

Pablo Casals a nagyszerű spanyol csellista 1972. október 5-én Puerto Rico-i otthonában fogadta Sri Chinmoyt. A Maestro akkor 96 éves volt, míg Sri Chinmoy 41.

Sri Chinmoy így szólt hozzá: „Zenei képességeit illetően Ön a Mount Everest, míg én a zenében csak egy homokbucka vagyok. A homokbucka felajánlja zenei képességeit a Mount Everestnek.”

Sri Chinmoy és Pablo Casals sok mindenről beszélgettek, ami kedves volt a Maestro szívének, legfőképpen a föld valamennyi gyermekéhez fűződő reményeiről és álmairól. Ekként szólt: „A gyermeknek tudnia kell, hogy ő egy csoda – egy csoda! A világ kezdete óta nem volt, és a világ végezetéig nem lesz még egy olyan gyermek, mint ő.”

Sri Chinmoy hozzátette: „Minden gyermek új üzenetet hoz le Istentől, amelyet addig nem ismertek. A gyermek azért van itt a földön, hogy megmutassa nekünk, Isten létezik, és a gyermekben Isten nyilvánul meg.”

Sri Chinmoy és Don Pablo csendben együtt meditáltak, majd a Maestro szeretett csellóján előadott vendégének egy magasztos darabot. Sri Chinmoy meghatottan így szólt: „Minden alkalommal, mikor Ön a csellójához ér, új életet teremt. És ez az élet az isteni Élet, amely egyenesen a Mennyből jön le az Ön zenéjén keresztül.”

Pablo Cassals patakzó könnyek közt megölelte Sri Chinmoyt, és így szólt hozzá: „Rendkívül hálás vagyok Önnek életem legcsodálatosabb pillanatáért.”

 

Leonard Bernstein

Maestro Leonard Bernstein a huszadik század egyik legnagyobb zeneszerzője és karmestere volt. Bernstein zenéjében és életében egyaránt szerette az újdonságot. Ezért is érdekelte nagyon a meditáció.

1977-ben küldött egy levelet Sri Chinmoynak, melynek egy részlete így szól: „Ön csodálatos példája az alkotó élet azon teljességének, melyet mi, hétköznapi halandók keresünk, és csak remélhetem, hogy egy napon találkozhatok Önnel, és talán én is részt vehetek a csend, és a határtalan energia kozmikus forrásában, amelyben Ön él.”

sri_chinmoy_with_leonard_bernstein.jpg
Leonard Bernstein és Sri Chinmoy a Maestro lakásán meditál.

Leonard Bernstein két alkalommal is meghívta Sri Chinmoyt New York-i lakására, hogy együtt meditáljanak. Sri Chinmoy magával vitt egy néhány tanítványából álló kis kórust, akik kánonban előadták azt a dalt, melyet Sri Chinmoy a Maestro tiszteletére komponált. A Címe: „Leonard Bernstein: Eternity’s Singing Bird” (Leonard Bernstein: Az Örökkévalóság Énekesmadara).

„Felderítette a szívemet” lelkendezett Leonard Bernstein a kórusmű végén.

Pár nappal később futár érkezett Sri Chinmoy házához egy különleges ajándékkal Leonard Bernsteintől. Egy kotta volt benne a Maestro saját kézírásával és a következő ajánlással: „Mélységes köszönet Sri Chinnoynak és negyven angyalhangjának.” Bernstein szerzeményének szövege így hangzik:

 

Sri Chinmoy, Sri Chin-joy, Sri Chinmoy,
Free in joy!
Thank you, thank you, Sri Chinmoy –
You brought Leonard Bernstein joy.


(Sri Chinmoy, Sri Chin-joy, Sri Chinmoy,
Örömben szabad!
Köszönöm, köszönöm, Sri Chinmoy –
Örömöt hozott Leonard Bernsteinnek.)

 

1989-ben Sri Chinmoy Nyugatra érkezésének 25 évfordulója alkalmából Leonard Bernstein egy táviratban a következő szavakkal gratulált Sri Chinmoynak: „Megtiszteltetés ismerni Önt, és a barátai közé számítani.”

 

Yehudi Menuhin

Sok éven át Sri Chinmoy határtalan csodálattal viseltetett Yehudi Menuhin a legendás hegedűművész iránt. Ez az igen kiváló zenész belsőleg rendkívül vonzódott az indiai kultúrához és zenéhez.

sri_chinmoy_with_yehudi_menuhin.jpg
Páratlan kapcsolat alakul ki Sri Chinmoy és Lord Yehudi Menuhin között.

1992. február 3-án Sri Chinmoy végre találkozhatott a Maestroval New Yorkban. Mikor Yehudi Menuhin szállodai szobájának ajtajában köszöntötte Sri Chinmoyt, azonnal közölte: – Ez igazán nagy szerencse, mert már hosszú évek óta szerettem volna találkozni önnel.

– Soha ne adja fel! – felelt Sri Chinmoy. – Az elmúlt 15 évben rendíthetetlenül vágyódtam rá, hogy találkozzam Önnel, és Isten teljesítette régóta dédelgetett vágyamat.

A két férfi, szívük együtt érző egysége alapján, azonnal egymásra talált. Hosszasan és jelentőségteljesen beszélgettek a sorsról, a jóga magasabb értelmű vonatkozásairól és a spirituális zene szerepéről.

– Úgy érzem, a zene egy olyan pont, ahol a megfogható és a megfoghatatlan találkozik – mondta Menuhin.

– Ez maga a véges, amely belenyúlik a Végtelenbe – egészítette ki Sri Chinmoy.

Ezen a ponton Lord Menuhin a zene és a kántálás közti összefüggést kezdte megvitatni. Sri Chinmoy megkérdezte, szeretné-e hallani az ősi buddhista mantrát a „Buddham Sáránám Gaccshámí” kezdetűt Sri Chinmoy tanítványai előadásában.

– Nagyon szeretném! – lelkesedett a Maestro. Az énekesek elkezdték énekelni a dalt annak visszatérő, kántáló dallamával, amit Sri Chinmoy sok évvel azelőtt komponált. Yehudi Menuhin ezután mélyen meghatódva így szólt: – Szentéllyé varázsolta ezt a szobát!

Az énekesek ezután előadták azt a dalt, amit Sri Chinmoy előző este írt a Maestro tiszteletére.

– Bámulatos, ahogy megzenésíti a szöveget – mondta Menuhin. – A zene írása meditáció a tárgyra, amely nem feltétlenül passzív… Ez a civilizáció minden bizonnyal hálás Önnek, még akkor is, ha nem tudja ezt.

Két évvel később, mikor Sri Chinmoy elkészült első millió lélek-madár rajzával, Yehudi Menuhin a következő igen szép üzenetet küldte neki: „Gratulálok ehhez a csodálatos teljesítményhez, amely minket, embereket, akik szárnyakat szeretnénk, azokká a madarakká változtat, akiket utánozni próbáltunk.”

 

Ravi Shankar

Mikor Sri Chinmoy tizenéves volt, a Sri Aurobindo Ásramban, a halhatatlan Dilip Kumar Roy házában látta Ravi Shankart szitáron játszani. Mit tudhatta még, hogy Ravi Shankar egykor fogadott bátyja lesz.

1973. szeptember 20-án Sri Chinmoy New Yorkban találkozott India legnagyobb szitárművészével. A két férfi hosszú ideig beszélgetett bengáli nyelven, és megvitatta nézeteit számos témakörben.

Épp 29 évvel később, 2002. szeptember 20-án a történelem megismételte önmagát. Ez alkalommal Sri Chinmoy repült Kaliforniába, hogy találkozzon Maestro Ravi Shankarral, szeretett feleségével Sukanyával (Sukánjá) és zseniális tanítvány-lányukkal Anoushkával (Anuska).

Sri Chinmoy egy különleges zenei köszöntővel fogadta a Maestrót: „Ravi Shankar, Sri Chinmoy teljesen el van ragadtatva nektártól áradó zenédtől.”

Azután átadta Ravi Shankarnak az U Thant Békedíjat, és a feje fölé emelte. Felemelte egyszerre Sukanyát és Anoushkát is, és az egész családnak átadta az „Egység-Szívvel Emeld Fel a Világot” érmet.

Ezután Ravi Shankar így beszélt: „Sri Chinmoy, fivérem, annyira le vagyok nyűgözve, és érzelmileg lebénít az a szeretet, amit irántam tanúsítasz, és az a megtiszteltetés, amelyben részesítettél.”

sri_chinmoy_with_ravi_shankar.jpg
Két fivér: Maestro Ravi Shankar és Sri Chinmoy.

Két héttel később Ravi Shankar és családja New Yorkba utazott, ahol a Maestro és lánya privát koncertet adott Sri Chinmoynak és tanítványainak. A koncertre szabadtéren, egy nagy sátor alatt került sor. Aznap este szakadó eső volt, és Ravi Shankart mélyen megihlette a természet pompája és ereje. Olyan gyorsan és ragyogóan játszott, ami még családját is elképesztette. Később Sri Chinmoy megjegyezte: „Szakadó eső helyett hívjuk inkább Föld Anya Menny Atya alászálltáért hullajtott könnyeinek. Ravi Shankar a Mennyet képviseli, és a Föld Anya most sírt és sírt, hogy a Menny alászálljon. Számomra felejthetetlen élmény volt, igazán felejthetetlen élmény. Örökké megőrzöm emlékezetemben. Ravi Shankar előadása teljességgel páratlan volt. Egyre és egyre csak játszott, teljes szívéből. Nyolcvankét éves létére igazán úgy játszott, mint egy fiatalember. Ma valami rendkívüli dolgot láthattunk és érezhettünk. Ravi Shankar az elragadtatás hetedik mennyországában járt. Mindannyian teljesen átalakultunk.”

Azóta Sri Chinmoy és Ravi Shankar külsőleg és belsőleg is a legszorosabbnál is szorosabb kapcsolatba kerültek egymással. A maga sajátos módján mindkettőjük Indiának a lélekről szóló fennkölt spirituális tanításait közvetíti a föld négy égtája felé. Mindketten felülmúlhatatlan hidat alkotnak Kelet és Nyugat között.

Ravi Shankar áldásosan buzdította Sri Chinmoyt a zene területén, mikor így nyilatkozott: „Sri Chinmoy zenéje Istentől való. Hatalmas, fantasztikus alkotásvággyal rendelkezik.”

 

Roberta Flack

Sri Chinmoy először 1988-ban találkozott Roberta Flackkel az ünnepelt amerikai énekesnővel és zenésszel. Hosszú és rendkívüli zenei pályafutása során Roberta hat Grammy díjat és tizenegy aranylemezt gyűjtött be.

Roberta Flack és Sri Chinmoy kölcsönösen csodálják egymást. Sri Chinmoy Roberta Flacknek az „Addwitiya” bengáli nevet adta, melynek jelentése: a legfelsőbben páratlan Csúcs-Tudat-Üdvösség.

sri_chinmoy_with_roberta_flack.jpg
Sri Chinmoy és Roberta Flack

2001-ben, miután Sri Chinmoy a feje fölé emelte Roberta Flacket, és átadta neki az „Egység-Szívvel Emeld Fel a Világot” díjat, az énekesnő így nyilatkozott: „Mikor Sri Chinmoy emel, az érzés belülről indul. Csodálatos dolog. Úgy érezzük, mintha először belülről emelne fel valaki. Sri Chinmoy megpróbál esélyt adni az embereknek, hogy lássák a szellemet. Ahogy ő az emelést végzi, az Isten energiájával, erejével és támogatásával történik.”

Roberta Flack gyakori látogató Sri Chinmoy kis meditációs parkjában az „Aspiration Ground”-on (Törekvés-Föld) a New York-i Queensben. Sri Chinmoy születésnapi ünnepségei során tartott fellépéseinek emlékét Sri Chinmoy és tanítványai sokáig őrzik.

 

Jesse Owens

A Sri Aurobindo Ásramban töltött ifjú évei alatt Sri Chinmoy sportbálványa a halhatatlan amerikai rövidtávfutó Jesse Owens volt, aki az 1936-os berlini olimpián négy aranyérmet nyert.

1972. november 4-én New Yorkban Sri Chinmoynak végre lehetősége nyílt találkozni ezzel a nagy hőssel.

sri_chinmoy_with_jesse_owens.jpg
Sri Chinmoy találkozik gyermekkori bálványával, Jesse Owensszal.

„Egykor én egy jelentéktelen sportoló voltam” mondta Sri Chinmoy Jesse Owensnak. „Ön azonban a világhíres, halhatatlan Jesse Owens, és az Ön iránti csodálatom fiatalkori éveimtől kezdve mindmáig tiszta és hamisítatlan maradt. Ahogy a politikai életben a Kennedy névnek mágikus ereje van, éppúgy a sportszerető világban a Jesse Owens névnek is megvan ez a mágikus ereje. Ez egy isteni varázslatos erő, amely örökké tart.”

Beszélgetésük során Jesse Owens elmondta Sri Chinmoynak: „Mélyen hiszek abban, amit Ön tesz. A csodálója vagyok. Nagyon tetszik, amit csinál. Én is meg fogom tenni a magamét. Hirdetni fogom, hogy hiszek az Ön filozófiájában. Idézni fogok a filozófiájából, mert az embereknek erre van szükségük. Ön ösztönzi ezeket a fiatal embereket, motiválja őket az élet nagyobb, szebb oldalára.”

Sri Chinmoy rendkívül boldog volt, hogy Jesse Owensszal lehet, akit egyetemes kincsnek tekint. Sri Chinmoy azóta is szoros kapcsolatot ápol Jesse Owens egész családjával, köztük lányaival és unokájával. 2002-ben a Jesse Owens Alapítvány Sri Chinmoynak adományozta a „Jesse Owens Humanitárius Díjat” a világcsaládért tett egész életére kiterjedő szolgálatai elismeréséül.

 

Mohamed Ali

Amikor a bokszra gondolunk Mohamed Ali is eszünkbe jut. Fénykorában „úgy szárnyalt, mit egy pillangó, és úgy szúrt, mint egy méh.” Sri Chinmoy nem csak páratlan ökölvívó tehetségéért csodálja Mohamed Alit, hanem azért is, mert nagy szíve van. Mohamed Ali a kedvesség és a könyörület megtestesülése.

1976-ban Sri Chinmoy egy hosszú találkozón vett részt Mohamed Alival Puerto Ricoban, és elment egy edzésére is. 1977-ben újra találkozott a bajnokkal, ez alkalommal Earnie Shavers elleni mérkőzése reggelén, mikor nehézsúlyú világbajnoki címét kellett megvédenie.

Sri Chinmoy így szólt a bajnokhoz: „Amint az emberek meghallják a Mohamed Ali nevet, inspirációt és rendkívüli örömöt nyernek. Olyan dinamizmust merítenek, hogy bátran szembeszálljanak a tudatlansággal. A puszta neve, képes erre. Ezért vagyok ennyire hálás Önnek és ilyen büszke Önre.”

Mohamed Ali így válaszolt: „A célom az, hogy egy napon én is olyan lehessek, mint Ön – békés legyek, és itt hagyjam ezt a sportot, és az emberiségért és Istenért dolgozzak.”

Azután Sri Chinmoy és Mohamed Ali egymás mellé álltak, és körülbelül negyed órán át csendben meditáltak. Másnap reggel két nagyméretű fotó jelent meg Aliról a New York Times címoldalán. Az egyiken éppen ütéseket vált Shavers-szel győztes mérkőzésének második menetében, a másikon Sri Chinmoy mellett áll mély kontemplációban.

Mikor Sri Chinmoy 1985-ben elkezdett súlyokat emelni, Mohamed Ali az elsők között volt, akik buzdították őt. „Ez annak a jele, hogy Isten Sri Chinmoyjal van spirituálisan és fizikailag is. A világnak több ilyen emberre van szüksége, mint ő.”

2003-ban Sri Chinmoy nagy örömére Washingtonban felemelhette Mohamed Alit és feleségét, Lonniet. Mohamed Ali volt a hatezredik ember, akit Sri Chinmoy felemelt! Miután Ali megkapta az „Egység-Szívvel Emeld Fel a Világot” érmet, önkéntelenül megölelte Sri Chinmoyt, és így szólt hozzá: „Testvérem, nagyszerű ember vagy! Testvérem, nagyon erős ember vagy!”

 

Carl Lewis

Olimpián nyerni egy aranyérmet, rendkívüli teljesítmény. Hogy valaki kilenc aranyérmet nyerjen, arról még szinte sosem hallottunk. És mégis, pontosan ezt érte el Carl Lewis, a legendás amerikai atléta. Rajthoz állt Los Angelesben, Szöulban, Barcelonában és Atlantában. Ő volt a földön a leggyorsabb ember, és „Carl a király”-ként vált ismertté. Isten ezt a hősi lelket választotta, hogy a sport világában kikövezze az utat az újabb magasságok felé.

Carl Lewis és Sri Chinmoy nagyon szent belső és külső kapcsolatot alakítottak ki egymással. Nagyon-nagyon sokszor találkoztak az évek során, és rendkívüli szeretettel, gyengédséggel és csodálattal viseltetnek egymás iránt. Sri Chinmoy Carl Lewisnak a Sudhahota bengáli nevet adta, melynek jelentése: „a Halhatatlanság Nektár-Gyönyörének páratlan felajánlója.”

Sri Chinmoy kifejezetten azért ment el a Los Angeles-i, a seouli és az atlantai Olimpiai Játékokra, hogy szeretett Sudhahotájának imádságteli belső és külső támogatást nyújtson.

1984-ben, egy nappal a Los Angeles-i Olimpia 200 méteres döntője előtt, délelőtt 11 órakor Carl Lewis elment Sri Chinmoy szállodai szobájába, és együtt erőteljesen meditáltak. Az atlétikai bajnokot a kiemelkedő dobos és producer Narada Michael Walden és felesége Anukampa hozta el Sri Chinmoyhoz, és ők mutatták be először Carl Lewist spirituális tanítójuknak.

A meditáció után Sri Chinmoy megkérdezte Carl Lewist: – Szeretnéd tudni, mit jóslok a holnapi 200 méteres versenyre?

Carl Lewis buzgón helyeselt. Sri Chinmoy tehát folytatta: – Feltétlenül te leszel az első. A második Kirk Baptiste lesz, a harmadik pedig Thomas Jefferson.

– Amerikai tarolás! – kiáltott fel Carl Lewis.

A versenyre másnap délután fél hat körül került sor. Az eredmény pontosan az lett, amit Sri Chinmoy jósolt. A díjátadási ünnepség után Carl Lewis azonnal odafutott Sri Chinmoyhoz, aki a lelátón ült, és szeretettel és hálával átnyújtotta neki győzelmi csokrát. Erről az eseményről önéletrajzi művében az Inside Track-ben (Belső pálya) is ír. A Sri Chinmoyjal való kapcsolatát leíró fejezet címe: „Egy határok nélküli vallásos szív.”

Az 1988-as szöuli olimpián is történt egy igen jelentős eset. A 100 méteres verseny döntőjekor Sri Chinmoy a lelátón ült, és egy kis amerikai zászlót tartott. Sajnos a kanadai futó, Ben Jhonson megverte Carl Lewist. Ahogy Sri Chinmoy kifelé ment a stadionból, egy kanadai szurkoló meglátta nála az amerikai zászlót, és nyersen odaszólt: – Most már nyugodtan elteheti!

Valami arra késztette Sri Chinmoyt, hogy válaszoljon: – De nem sokáig, nem sokáig. – Ezek a szavak lelke mélyéről jöttek.

Este Sri Chinmoy vigasztalni próbálta kedves Sudhahotáját, és úgy érezte, el kell mesélnie a stadionban történt esetet. – Várjuk csak meg mi lesz – mondta Sri Chinmoy. – Talán történni fog valami.

Úgy is volt. Két napra rá bebizonyosodott, hogy Ben Jhonson doppingtesztjén szteroidokat mutattak ki, és az aranyérmet Carl Lewisnak adták.

Az atlantai olimpiával kapcsolatban is történt egy igen jelentős tapasztalat. Ahogy az amerikai válogatóversenyek közeledtek, Sri Chinmoy okkult módon sötét felhőt látott Carl Lewis körül. Azonnal felhívta, és arra kérte, csak egy dologért imádkozzon: a Legfelsőbb Úr védelméért. Sri Chinmoy arra kérte Carl Lewist, hogy minden éber órájában imádkozzon három percig védelemért. És azt is kérte, hogy egyedül legyen, amikor ezt teszi.

Carl Lewis hűségesen végrehajtotta a szokatlan megbízást. Teltek-múltak a hetek, és semmi szerencsétlen dolog nem történt. Elérkezett az olimpiai válogatóverseny napja, és Carl Lewis a pályán a távolugrásra készülődött. Hirtelen kiáltások hangzottak fel a pálya túlsó széléről. Az embereket pánik fogta el. Carl Lewis felnézett az égre, és látta, hogy egy 8 kg-os kalapács repül felé. Alig egy méterre tőle ért földet. Ha eltalálta volna a fejét, vagy testének bármely részét, súlyos és életveszélyes sérülést szenvedett volna.

Most látta és érezte, miért is aggódott érte Sri Chinmoy hetekig. Azonnal felhívta, hogy elmondja, milyen végtelenül hálás neki. Sőt, Atlantába is eljutott, hogy ott megnyerje a távolugrást. Ez maga is egy külön történet! A távolugrás döntőjének reggelén, hat órakor Sri Chinmoy felhívta telefonon kedves barát-tanítványát, hogy lelkesítse őt. Carl Lewis nem nyújtott kiegyensúlyozott teljesítményt az előfutamok során. Ennek ellenére Sri Chinmoy azt mondta: „Ne aggódj, első leszel!”

Aztán a távolugró szám kezdete előtt három órával Sri Chinmoy odaadta beszélgetésük leiratát Jeffrey Marxnak, Carl Lewis írói munkatársának, és azt mondta: „Megtarthatja.”

És lám! Sri Chinmoy jövendölése valóra vált. Carl Lewis 36 évesen megnyerte kilencedik aranyérmét.


tovább>>